Bár ez szerepel a „Kilenc sátáni kinyilatkoztatásban”, érdemes megismételni itt. Az önámítás is főbenjáró bűn. Nem szabad fejet hajtanunk az általánosan szentnek, kétségbe vonhatatlannak számító dolgok előtt, beleértve azokat a szerepeket is, melyeket nekünk kéne eljátszanunk. Csak akkor engedjünk az önámításnak, ha az szórakoztat, de akkor is csak tudatosan. De persze így már nem is önámításról van szó!